ennyi volt...
Ember tervez, a sors meg végez. Olyan fordulatot vett az életem, hogy nem vagyok képes tovább gondoskodni a kutyáról. Ez így a lehető legrosszabb, de egészen egyszerűen nincs választásom. HA minden igaz akkor napi 10 órát leszek távol minimum. HA esemény van akkor meg egyszerűen beláthatatlan ideig nem leszek majd itthon. Az előszobába bezárva ennyi időre... ez bőven kimerítené az állatkínzás paramétereit.
Az utóbbi napokban azon voltam, hogy találjak neki egy olyan gazdit, aki jobban gondját tudná viselni, mint én. De senkit nem találtam. Hiába a netes hirdetések, a kutyásokkal való beszélgetések, és a barátoktól kért segítség. Egy kutya mindenkinek csak költséget jelent manapság. Akkor sem fogadja be senki, ha felajánlottam neki, hogy MINDEN költségét állom a kutyának. MINDET! Akkor is csak "nyűg" és "gond" egy kutya az emberek szemében...
NEm maradt más választásom, mint visszavinni az illatos utcai telepre. Ez a lehető legrosszabb megoldás. De nem maradt más. Még kölyök, úgyhogy remélem újra örökbe fogadja valaki...
A történet így szomorú véget ért. Azonban van hasznos eredménye is. Kiderült, hogy igenis VAN szívem. Érzem, hogy fáj...
